Chapter 4
Vallomások és Fanta súgta x)
Edward horribilis méretű mutatóujja a hívogatás közben az arcára kenődött. Szégyenlősen ácsorgott, és várt.
A hátamban éreztem Jessica tekintetét (hasonlított egy acélbárdra, ami befúródott két csigolyám közé), és irulva-pirulva megálltam Edwardtól egy asztalnyira (asztalnyi: asztalos mértékegység, váltója: széknyi). Legutóbbi plátói szerelemből elkövetett kémkedésem óta sokkal egészségesebb színt öltött magára (egy pink „human connect to vampire” feliratú partedlit), a forrónacija pedig kihangsúlyozta vonásait (és Fitness and Fruits-on nevelkedett vonalait).
Nevetségesnek tűnt, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés hús-vér ember legyen (és képes legyen büdöset fingani)! Attól féltem, egyszer csak majd eltűnik egy füstfelhőben, én pedig utánamegyek (pedig tök ciki az effektes, hatásvadász hoppanálás). Sokáig meg se szólaltunk és mozdultunk, ujjaim alatt pedig egyre erjedt az üdítőm.
– Szóval itt vagy? – tettem fel a költői kérdést, „szubsztanciális jelenlétére” utalva (sok pénz elúszott: ezen a néven nem volt bankszámla).
– Igen – csúszott ki a helyeslő szó a száján. Kicsit tétovázott, aztán a következő szavakat nagy belső összpontosítással egy szuszra hadarta el.
– Feketebikapatakopogapepitapatikakövekenfeketebikapatakopogapepitapatika-kövekenfeketebikapatakopogape… Opszika, ezt hangosan is kimondtam? – harapta el az első mondatot (kicsit meghalt tőle a szöveg), és zavartan makogni kezdett. – Csak nem sikerült összerendeznem annak a barokk körmondatnak a alá- és mellé(re)rendeléseit, ami megmagyarázná, miféle szándékkal lóbáltam feléd a másfél méteres, mutatóujjat mintázó baseballszurkoló kesztyűmet… – Az említett szivacskezet gyűrögetve, kétségbeesetten leste reakcióm, beágyazódva egy elhasznált gumi óvszerekből és csirkecsontokból épült csendéletbe.
– Nekem fel sem tűnt a bénázásod – állapítottam meg inkább csak magamnak (mi a szart keres nála egy szurkolókesztyű?).
– Szuper – sóhajtott megkönnyebbülten, és előkecmergett a szürrealista barikád mögül, – te mindig rendes voltál velem! – Megeresztett egy betyáros mosolyt (Jessica sitty-sutty dokumentálta a pillanatot egy kisméretű olajfestmény képében, majd eladta azt a Louvre-nak. Mona Lisa, mi?!), aztán gyorsan más irányba terelte a dolgokat (említettem már, hogy remek kviddicsjátékos?).
– Mostantól fogva együtt fogunk ebédelni, ki-ki a maga kosztját! – jelentette ki, majd a hátam mögé kukkantva gonoszul megcsillant a szeme. – Haha, a barátaid azt hiszik, meg akarlak enni! De rájuk se hederíts, a kis huncutok még lelőnék a poént, hogy vámpír vagyok! – A vámpír szónál a kezeivel hűűűházott. Vagy mi.
VAGY MI?!
Mindketten megmerevedtünk*.
A javarészt semmitmondó társalgásunk új irányt vett (volt nálam iránytű), valóban új mederbe terelődött (Edward ezt már eljátszotta a Tiszánál – jól kiba*ott velünk, meg kell hagyni), és áttértünk a vallomásokra**.
Egy internetes, „Opciók” nevű lexikonban végigböngésztem a „lebukott vámpírok” címszó alatti lehetőségeket.
– Mik az extráid? – tettem fel a legkézenfekvőbb kérdést. Edwardnak erősen megnyúlt az arca (pár helyütt el is szakadt).
– Mi-mire célzol? Valami rendellenességre?
A vérszíváson kívül? Megpróbálok finomabban fogalmazni.
– Azt kérdeztem, vannak-e neked illetve a családodnak belső értékei? – Óhatatlanul kirajzolódott előttem a jelenet, ahogy Edward aranytömböket tuszkol le a torkán.
– Nem vagy egy kissé anyagias***, Bella? – húzta fel a szemöldökét (az eredetit, nem a tetováltat).
– Te olvasol a gondolataimban? – borzadtam el. Szóval ez az extrája!
Szolidan felnyerített.
– Nem szoktam ponyvát olvasni! Bár ami azt illeti – bizonytalanodott el, – a te észjárásod nagyon érdekes lehet, mondhatni morbid. – Megrázkódott, de bővebben nem fejtette ki. – De mégis honnan a viharból jöttél rá, hogy vámpír vagyok? – tátogott egészen az arcomba hajolva, hogy ne hallja meg senki. Még jó, hogy tudok ilyen közelről szájról olvasni!
Lenéztem a mélabúsan bugyborékoló üdítőmre. Ebből a megvilágításból kifejezetten bölcsnek tűnt. Elmosolyodtam.
– Fanta súgta!
Edward a testével is közelebb jött, és alaposan körülkémlelt, nem figyel-e minket valaki. Ironikus. Mi sem lehet természetesebb egy kisvárosi menzán, minthogy két fura fazon egymástól 2 méterre beszélget a Tér közepén, ebből az egyikük rózsaszín… szerkóban, a bizarr jelenetet pedig 3… operatőr 2… kézzel 1… kamerával veszi (Bumm! Ma már a harmadik teljes díszletrobbanás…) A jól elhelyezett barikád mögött meg egy csúnya, kopaszodó, kampós orrú faszi instrukciókat ordibál. Tök átlag.
Miközben lefirkantottam és e-mail-en elküldtem Catherine Hardwicke-nek**** a fentebb leközölt forgatási helyzetjelentésem – az olyan hiánycikkekké vált díszletek és kellékek listájával együtt, mint például az operatőr –, Edward a kezembe csúsztatott valamit.
Óvatosan megvizsgáltam a szalvétából élethűre origamizált (értsd. hajtogatott) AK-47-est***** (öt csillagos, hűha), és meglepődve vettem észre, hogy a cső vége a „Titok” felirattal együtt le van celluxozva. Megfontoltan Edwardra emeltem pillantásom (és az AK-47-est). Gyors magyarázatba fogott:
– Otthon nézd meg! A mi kis „Titkunk” pedig maradjon kettőnk között!
Édesen elmosolyodott, amitől kezemben a „Titok” halk pöfögésbe kezdett. Kicsit ijesztő volt, úgyhogy belepasszíroztam a szalvétafegyvert az uzsonnás ládámba (Edwarddal nem tré rohangálni, de egy füstölő AK-47-essel…).
Gyorsan elköszöntem tőle, és a könyvtár felé vettem az irányt. Ha tudnám, mitől olyan ismerős ez a fordulat?
Az iskolai bibliotéka tölgyfaajtaján csilli-villi keretben egy bozontos, lapátfogú, szigorú arcú nő feszített (különbség: ő magától feszült, Jézus nem annyira). Megálltam egy másodpercre és rábámultam a képre. Majdnem eszembe jutott valami, az ajakizmaim már nekiveselkedtek a hangalakításnak, de mégsem.
Lábjegyzetek (Az embernek görcsbe áll a lábujja ennyi csillagos jegyzettől…)
* Nem vagyok az olcsó poénok híve. Ennyire.
* * Átvitt értelemben. A vallomás nem a vallás szó becézett alakja.
*** Lásd. Madonna – Material girl
**** Ha ezt nem vágod, alulművelt vagy, fúj! Amúgy ő rendezte a Twilightot.
***** Eredetileg szovjet gyártású gépkarabély, töltött tárral kb.
