2009. december 13., vasárnap

Twilight paródia - 2. fejezet

Chapter 2
Vadásztalálkozó


Hajnalodott, ilyenkor szokott előbukkanni a Hold. Nehéz elképzelni, de itt a Hold világít. Opálos fény borít nappal (vagy most akkor holddal?) mindent, míg az éjszaka vaksötétjén csak a vörösen izzó Nap hunyorgása jut át.

Szóval reggel tájt vadászni indultam orrsz*rvúra (a szóviccekért a szerző felelősséget nem vállal). Nagyon elszaporodtak mostanság az erdőben. Nem tudom megenni őket a páncél miatt (még beletörne az aranyfogam), egyébként se vagyok rájuk éhes. De hát valamivel agyon kell ütni az időt (vagy az orrszarvút), ha már annyi van. Hozzáteszem, mielőtt aggódna valaki a testem épségéért (ezt kétlem); szupererős vagyok és szupergyors. És főként szuperbalek.

Eddig kétszer sikerült egyáltalán megtalálnom az áldozatot, az ominózus pillanat előtt általában eltévedek. Pár hétre. Most is reményvesztetten bandukoltam a fák között, amikor megbotlottam valamiben. Elnyaltam a füvön, és bosszankodva szemrevételeztem, mi kötött belém.

– Tökély? – hőköltem vissza riadtan.
– Igen, minden tökély volt, amíg nem tapostad meg a gerincem – morogta Edward, arccal a földbe nyomódva. Iménti döbbenetem átalakult menekülési kényszerré, úgyhogy felugrottam és futni kezdtem. Olyan gyorsan szaladtam, hogy nem is láttam, hogyan suhannak el mellettem a fák. Mivel pár perc után még mindig nem hallottam követő léptek zaját, megkönnyebbülten leálltam. A térdemre támaszkodva a fáradtságtól erősen lihegtem, amikor közvetlenül mellettem megszólalt a Hang.

– Hát ez igazán művészi volt! (Taps.) De ha legközelebb futni készülsz, akkor azt ne egy helyben tedd! Kevésbé változatos a táj.
Ijedtemben majdnem újra kezdett verni a szívem, az egész szituáció diszkomfortos és konfuzionált volt (hogy a diffrakciós és impudens szavakat már meg se említsem). A bal szememmel megpillantottam kézfejét, amint szorosan markolta a vállam. Hosszú ujjának minden ujjperce csontfehéren fénylett.

– Tyűha! Te fél kézzel visszafogtál? Ez nem kis teljesítmény. Nagy vagy – álmélkodtam.
– Ja, de azért szét van taposva a gerincem. Vetnél művedre egy pillantást? – Edward, mint a villám, kibújt a halványkék ingéből, átvetette karján és háttal elém állt (láttatok már villámot, ami hasonlóképp cselekszik?). Elgyengültem fehér bőrének rémisztő simasága, hátának finom izomzata láttán. Kedvem lett volna megérinteni, ujjaimmal végigjárni minden domborulatát. Kezem megindult felé.

– Csak nézd meg! Vagy végül is megérintheted, ha akarod – vigyorgott hátrafordulva, arcán apró gödröcskékkel.
– Semmi baja – motyogtam, és visszarántottam a kezem, hogy aztán szórakozottan nézegetni kezdjek egy unalmas fát. Ő (Ed, nem a fa) felém fordult, a fölre dobta az ingét, és adoniszi felsőtestét fitogtatandó egy görög istent mintázó szobor pózába merevedett (ezt mind csak hallás után gondolom, természetesen lekötött a fa bámulása).

– Ne közelíts! – figyelmeztettem. Féltem, hogy összeesek a rakoncátlan hormonjaim miatt.
– Lehetetlen vagy, Bella! – nyögte lemondóan, és kelletlenül összeszedelőzködött. Mikor ismét teljes harci díszben volt, odalépett mellém.
– Megint orrszarvúra vadászol? Én már unom.

Szolid tízperces kínos csend.

Ismét hiába akart beszélgetést kezdeményezni a szentem, ellenálltam. (Díjazzuk, hogy legalább megpróbálta.) Ó, újabb torokköszörülést hallatott! Most mivel jön?
– Nem jössz el velem egy barátomhoz? Rab igen kedves jószág. Szerintem ebédre odaérünk, hogyha nem kívánod ezt a fát le is festeni. Még ma. – Huncutul elhúzta a szája szélét, és megindult egy ösvényen. Lehámoztam a tekintetem a fáról, és rögtön követtem pár lépéssel azért lemaradva. Rab (aki bizonyosan Rob), jó társaságnak ígérkezett, nem volt ugyanis értelmes lényekből túl nagy választék a környéken.

Fél órán keresztül baktattunk, caplattunk, másztunk, nyűglődtünk, csetlettünk-botlottunk az erdőben feleslegesen lassú tempóban. Útközben többször is orrszarvúra utaló szöszözést-matatást hallottam, meg is kérdeztem:
- Hé?! Nem vadásszuk le ezt az orrszarvút? – Mire ő csak kuncogni tudott. Társalgás egyébként nem zajlott köztünk. Az erdőnek csaknem a legalján elfordult (azt nem akarnám, hogy felforduljon), és egy leomlott homokfalat nézett. Intett, mire odamentem és megnéztem, mit néz (nézési háromszög alakult ki, mert a fal meg rám nézett). A homokos földbe (vagy földes homokba) apró jelek voltak karcolva (nem, nem szívecskék), E. azon morfondírozott, mit kezdjen velük.

– Fogd meg a kezem! Vagy a ruhám ujját, ha zavarban vagy. És nehogy sikíts! – Erre bedöntötte a falat, és beleugrott a mögötte tátongó lyukba énestül (azaz magával rántva engem is).
– Mi ez a tömény por? Edward, Rob miért lakik egy üregben? – kérdeztem a már említett üregben hajladozva, a tüdőmben latin táncot önfeledten ropó földdaraboktól köhécselve.
– Rab, nem Rob. – Edward leporolta a ruháját, és kiszedett pár csimbókot a hajamból. (Az érintésétől félrenyeltem a nyálam, de nem volt gáz, mert már ezelőtt is köhögtem.)

Egy alacsony, döngölt földpadlójú helyiségbe jutottunk, a fényt a plafonon tanyázó több száz májusi cserebogár adta, mindent színes álomlátásba burkolva. Megigézetten álltam önnön költői gondolataimtól, amikor egy irdatlan büdös szörnyeteg ugrált be valamiféle oldalsó helyiségből.
Szőrösen, makulátlan fekete frakkban, villogó okuláréval, répát rágcsálva, hosszú fülekkel ott állt az a dolog, és nézett. Engem.
Eztán eszméletemet vesztettem.

Valami borzalmas látomásom szerint egy nyúl és Edward hajolt felém.
– Lázas vagyok? Hova ez a lázálom? – Ezek voltak első mondataim.
– Rab a Rabbit rövidítése. Valami mesevilágból szökött ide. Nem emlékszik honnan, de van nála néhány jegyzet egy bizonyos Alice-ről, királynőről, no meg pár francia kártyalapról…
Még mindig a lyukban feküdtem, felülve kis híján lefejeltem Rabet.
– Ez hihetetlen! – Ennyit bírtam kinyögni. Annyi csodás dolog után ez rendített meg a legjobban. Hogy ilyen teremtmény van, sőt, itt lakik ez a Nyúl úr! Edward kedvéért úgy tettem, mintha elhinném, hogy ilyen létezhet.

– Ezt még fel kell dolgoznom – szóltam ismét, és kikecmeregtem az áttört lyukon. A nyúl azt hiszem somolygott, már ha lehetséges ez (tulajdonképpen az ilyesmi elég perverzül fest). Bántott a hirtelen jött fény, de rögtön Edwardot éreztem magam mellett.
– Tudod ideje realizálnod, hogy ez a hely bizony a fejedben van. Itt mindent megtalálsz, ami hatott rád az életben. Kis korodban szerethetted az Alice Csodaországban-t, azért van itt Rab, vagy Nyúl úr, ahogy magadban elnevezted. Az viszont érdekes, hogy én milyen határozottan létezek ezen a helyen – mondta, majd kuncogni kezdett. – Csak nem szerelmes vagy belém?

– Mi-miről beszélsz? – hebegtem zavartan.
– Szóval eltaláltam. Suliban még sosem jöttél oda hozzám, talán félsz?
Ahogy rápillantottam az arcára, tényleg féltem. Szemei furcsák voltak, az eddigi fekete helyett mogyoróbarnán csillogtak. Edward észrevette, hogy vizslatom a szemeit és elnevette magát.

– Megfigyelőképességed káprázatos! Még nem is tudatosult benned, de már belül érzed, hogy más vagyok! – Edward egyre hangosabban nevetett. – Ráadásul magadat is így képzeled? Másnak?
Jelenleg meg voltam rökönyödve. Egy ismeretlen holtisten (talán Adonisz, aki Edwardnak nevezteti magát megtévesztésből) elvisz egy nyúlhoz, aztán azt próbálja beadni, hogy mindezt álmodom? Oké, elhiszem… Atyaég, megölelt!
A táj kezdett színekben felerősödni, a szellő borzolta a lombokat, a zajok szurkálták a bőrömet, Edward teste szorosan tapadt az enyémhez. Ahogy békés ölelésében légzésem felgyorsult, úgy felgyorsult az övé is.

– Gyönyörű vagy, hallod? (Ez a hallod, ilyen szólás-mondása volt.) Nagyon örülök neked, ha nem bánod. – Elengedett és a földet kezdte pásztázni. Bronzvörös tincsei belehullottak arcába, ahogy tovább motyogott. Nem bántam.
– Ed, remélem, nem bántasz (nagyon ajánlom a szaporodási képességed megtartása érdekében), de lenne egy kérdésem.

Edward abbahagyta a föld szemügyre vételét, és rám emelte tekintetét.

2009. október 6., kedd

Egy kis Twilight, egy kis komoly paródia

Emlékeztek, mikor Bella édesdeden alukálva Edward-maci nevét csámcsogja? xD
Saját műfaji behatárolásom szerint pár fejezetes tézispitypalatty. Aki megtalálja a létértelmezésemet tartalmazó mondatot a történetben, az kap 10 000 pengőt, képen.
Egyébként a iromány igyekszik érdekes, humoros és abszurd lenni. Ha mégsem sikerülne ez neki, az irományt tessék hibáztatni, ne a szegény írót.
Floonak és Venomnak köszönet a bétázásért.

Chapter 1
Létezésem hajnalán


Egy kopár hegytetőn álltam, a sötétzölden fojtogató erdő tisztásán. Nem láttam el messze, a tájat furcsa füst ülte, mintha a bizonytalanság besűrűsödött volna. Csupán pár jellegzetes objektum volt kivehető, illetve az alant elterülő piszkos falu (elég sok és nagy objektum).

Merengésemből felriasztott a bokrok felől hallatszódó neszezés. Szöszözés. Eszembe jutottak a rémhistóriák az itt élő barátságtalan erdei orrszarvúkról. Nehéz volt őket elképzelni szöszmötölés közben, de nem árt óvatosnak lenni. Vacogó fogsorral leléptem hát a szakadékba.

Nem volt zuhanás. A szellő felkapott, és a hátán elbucskázgattam. Aligha voltam mestere a szélmászásnak. Mindaddig azért kényelmesen elszállingóztam, amíg a toronyóra mutatója felé nem taszított egy turbulencia.

Halkan szitkozódtam, ahogy felpasszírozódtam a számlapra, mert máris éreztem a vér édeskés ízét számban. Kékeslilán csordogált a szemhéjamtól lefelé. Undorító volt; a vér legyen piros és friss, ne ilyen, mint… mint az enyém: egy ragadós massza, lila cukormáz.
Újfajta létezésem bosszantó dolgokat produkált.

Egyrészt, itt ragadtam ebben az álomvilágban, kilátástalanul (a kilátás a faluból állt). A szél ráadásul sose vitt az Üveghegyen túlra. Puff neki. Másrészt, folyton éheztem, de bármit kóstoltam eddig… Pár percen belül kihányva feküdt a kövön. Puff neki. Végül pedig, újra és újra megpróbáltam leszállni egy putri kis ház környékén. Nem mintha rákaptam volna a putri kis házak countryside hangulatára, de a benne lakó entitás maga volt a Tökély. Puff nekem.

Pár égzengéssel ezelőtt figyeltem fel rá. Éjféltájt, az éjjeli Napfényben a háza előtt szobrozott (nem, nem a szobros játékról van szó). Csendbe burkolózott, szó szerint, hiszen töményen néma volt körülötte minden. Pár fuvallatnyira voltam csak tőle, akkor sikerült először ilyen közel kerülnöm hozzá. Épp unalmas barangolásokat végeztem, midőn életem legfinomabb illata csapott arcon, kézen, lábon (ill. láb között), és idáig hozott a szimatom (meg hát a szél is besegített).

Nem volt élő ember, ez holtbiztos (ha-ha). Sokkal inkább hasonló volt hozzám (már nem, ami a tökéletességét illeti); jeges fehéren világított a bőre, csak a sötét karikák mélyén megbúvó szemek villogtak feketén, s lejjebb a skarlátvörös ajkak…

Sokszor láttam ilyentájt a padkán üldögélve. Ha az éjféli Napfény elérte, gyémántok szikráztak a testén. Ez is hasonlatossá tett hozzá, bár a gyémántjai nyilván karátokkal előkelőbbek voltak (és míg az övéi a bőrén szikráztak, az enyémek a vitrinemben). A vonásait nem láttam tisztán, de ez az arc, és erről az arcról (és testről, plusz egyéb, nőket érdeklő végtagokról) végzett bizarr megfigyeléseim jelentették számomra a létezés értelmét. Magyarán: nem volt jobb szórakozásom, mint őt lesni szélmászás közben.

Megint éjfélt ütött az óra. Errefelé gyakran megesik. Többször is egy nap. (Mondtam már, hogy fura ez a hely?) Bevackoltam magam hosszútávra az óra legvédettebb sarkába, és kiguvadt szemekkel lestem a parány sarkot.

– Megint itt?
Lefagytam. A bársonyos hang honnan szólt? Hozzám szólt? A skizofréniám szólított volna meg? Kifejezetten örülnék neki, legalább lenne, akivel beszélhetek.
­­­­– Ejnye! Időtlen idők óta szomjazod a látványom, most meg rám se hederítesz?! – ironizált a hang. Nagyon vontatottan hátrafordultam, mert aggódtam a nem létező szellemi épségemet illetően. Ami ezután történt, az kívül esett minden érzékelésem határán. A mutatónak támaszkodva, csibészes mosolyt felvillantva ott állt ő, a Tökély.

Eléggé aberráltul festő arctartásom lehetett, nem beszélve testrészeim erőteljes rángásáról és az általam kiadott nyivákoló hangokról, de T. (mint Tökély ugye) felnevetett, és félszegen egészegen közel sétált. (Vettétek a félszegen-egészegen poént? Én sem.)
– A nevemet azért elmondom, rendben? Eddig azt még mindenki túlélte – röhögött a markába (jó nagy volt neki). – Edward vagyok. Edward Cullen.

– Ö... izé. Szervusz, Edward.– Fuldokoltam, de tényleg. Legszívesebben ordítva ledobtam volna magam a mélybe, aztán frissen fodrászolt frizurával, teljes lelki nyugalommal tértem volna vissza. Volna, volna, de féltem volna, hogy addigra eltűnik, esetleg kiröhög.
Megpróbáltam egy grammatikai visszaesést produkálni (vagyis T. mint Tökélyről E. mint Edwardra keresztelni), de nehezen ment, miközben álmaim tárgya álldogált előttem cukrosbácsis mosollyal az arcán.

Várakozóan nézett rám, állkapcsát összeszorította, pupillája kitágult.
– Bella Swan – mondtam. Ennyi vagyok, gondoltam.
A vonásai még jobban megfeszültek. Azt hittem mindjárt szétrobban egy ideg, amitől szétroncsolódik és összemaszatolódik ez a szép arc. Megint közelebb lopakodott, nem mintha ez lehetséges lenne, velem szembejőve. Vészesen a nyakamon volt már, amikor megtorpant (nyilván útban voltam). Ekkor tűnt csak fel milyen magas, milyen szálkás izomzatú.

A ruhája egybeolvadóan fekete volt, csak a vörös ajkak adtak némi színt ábrázatának (a fehér az nem szín). És ezek az ajkak most elnyíltak, lágyan sóhajtottak és vérre szomjazva arcom felé repültek (Repül, és vért kíván? Tisztára, mint valami szárnyas betét.)

Kővé dermedten álltam, közben puha száját a fülem tövéhez érintette. Nem a véremre szomjazott, hanem a bőrömre... éhezett, meg amit a bőrrel lehet csinálni. Hideg volt lehelete. Megborzongtam, amint elfordult, és pár bukfenccel a Keleti szélbe vetette magát. Végtelen hosszú ideig vártam rá a toronyóránál, remélve, hogy újra felbukkan. Csak a nyakamat bírtam tapogatni állandóan.

Már kétszer jelentkezett a Sarki Fény, és Edwardot még mindig magában tartotta az éjszaka. Ezt azért mondom, mert házából azóta se láttam kijönni, csak néha csíptem el fellibbenő köpenyét a sarkon. Ismerős volt a jelenség (szerintem hoppanált).

Általánosan kezdtem kitapasztalni újfajta képességeimet. Életemből nem emlékszem másra, csak a vörös Nap fényére, és a nevemre. Az első itteni tiszta emlékem, ahogy a hegytetőn fekszem végtelen időkig, minden életjelenség nélkül, tiszta tudattal. Amikor végre mozdulni bírtam, és feltűnt, hogy tökéletesen beragadtam egy rémálomba, levetettem magam a szikláról. A levegő felkapott, és szép lassan beletanultam a szélmászásba. Öngyilkossági szándékomról nem mondtam le, de képtelennek tűnök meghalni; ez azért lehet, mert már halott vagyok. A vérem alvadt. Nincs pulzusom. Az arcom fakó.
Kétségbeesetten úszva a szélben, telt az idő.

2009. szeptember 16., szerda

honokat fonok

honokat fonok


nincsen haza
csak romok
jack o’ lantern
v i g y o r o k

messzi puszta
fű helyett
házas dombú
k ö z h e l y e k

államhangnak
üdve fogy
kultúrselejt
h a l m a r o g y

szavak hátán
követem
őshaldokló
n e m z e t e m

2009. augusztus 30., vasárnap

Cherry Banana Pie

Újfent állandóan sütögetek, gondoltam megosztom az emberiséggel ezt az újonnan kitalált, összerakott és kipróbált receptet.

Ehhez az amerikai stílusú édességhez szükséged lesz egy pitesütőre (én a Tescóban vettem), ami 23-tól 28 cm-ig változhat (az átmérőről van szó, hiszen kerek alakú). Lehetnek made of üveg, porcelán, fém.

A tészta készítése:

1 Egy tálba (bowlszerűben) reszelj le egy kocka (250 g) margarint vagy vajat, amit előzőleg legalább fél órára mélyhűtőbe tettél.

2 Önts hozzá 200 g porcukrot és egy jókora csipet sót, kicsit kutyuld össze.

3 Adj hozzá 500 g lisztet, 4 tojássárgát és ízlés szerint citromhéjat (én szárított narancshéjat használtam, azzal szvsz sokkal finomabb). Vaníliamagokat is ír, de csak sznoboknak.

4 A hozzávalókat állítsd össze kézzel (!), de úgy, hogy ne gyúrd túl és ne melegedjen fel a vaj. Az a jó, ha a tészta morzsalékos, olyan mint a tarhonyás liszt. Önts hozzá fokozatosan 2-6 evőkanál hideg tejet vagy vizet, ha szükséges (szükséges!), és formázz belőle egy kisebb cipót és egy nagyobb, rövid és vastag szalámi (pénisz) formát. Csomagold őket fóliába, és tedd be őket a hűtőbe/mélyhűtőbe minimum fél órára.

Megjegyzés: a tészta akkor lesz jó, ha megmaradnak benne a vajdarabok. Ha túlgyúrod, rágós lesz és összeesik.

A töltelék:

1 A töltelék freestyle-ba megy. Én kivettem a fridzsinkből egy csomag meggyet, ami kábé 3 cupnak felel meg. Kicsit kiengedtem, belepakoltam egy lábosba, adtam hozzá 2-3 evőkanál kukoricalisztet, saccperkábé 1 cup cukrot, egy citromkarikát, fahéjat és egy kevés vizet. Na már most ezt felraktam főni, rotyogni először max, majd közepes lángra. Ez a művelet kényelmesen lezajlik a tészta hűtőben való sziesztázása idején.

2 Ha a meggyes nyaflatty véleményed szerint kellően összekutyulódott, javaslom, hogy szórj bele még 1-2 evőkanál búzadarát. Prímán felszívja a fölös levet.

3 Vágj össze 2 nagyobb banánt kis karikákra.

Összeállítás:

1 Vedd ki a hűtőből a nagyobbik szalámiformát, és vágj belőle vékonyabb hosszanti szeleteket. Pakolgasd be ezen objektumokat a pieformába, és nyomkodd össze a széleiket. Egy szó mint száz, béleled ki a formát a tetéjig. Megvan? Most rakd be megint 10 percre a frigóba.

2 Kend be tojásfehérjével (ami maradt egy csomó), és told be 180 fokra pár percre. Vízhatlan réteg képződik, és nem folyik annyira össze a trutyi töltelék a tésztával.

3 Öntsd a tésztára a meggyes tölteléket, pakolgasd rá a banánkarikákat.

4 Vedd ki a cipót, nyújtsd ki akkora kör alakra, hogy nagyobb legyen mint a pieforma. Mielőtt ráteríted, a töltelék tetejére vágj pár kis kocka vajat.

5 Terítsd rá a tésztát, nyomkodd össze a széleket, kicsit csipkézd-mintázd meg (ahogy majd egy hamarosan feltöltött képen az látható lesz). Vágj 4-5 szellőzőnyílást a tetejére (a csillagofrmát ajánlom).

6 180-190 fokon süsd 30-40 percig, amíg szép aranybarna nem lesz.

Az elfogyasztása:

Az elfogyasztása szájjal történik.

2009. augusztus 5., szerda

Szelem természete / Mantra testelhagyáshoz

Kívül süvít, belül zúg. A felhevült levegőt szétmarcangolja a jeges áradat, az erőszakos lég. Nem lebeg, áttör az ágakon, valami leszakad, felsikolt, porrá törik, csapódik, pattan, szikra, tűz. Felvonyít a kutya, rémülten rohan a kerítésnek, hol egy kiálló szögesdrót átszúrja a szemét. Szűkölésétől zsong a fejed, vad ütemre vált a szíved, ahogy a sötétség benned őrjöngve felvihog.

És csak ostromolja az ablakod a szél, nem is kopogtat, fenyeget. A fejedbe férkőzik a hangja, mindent elpusztít belül, mindent kiszorít, magával kitölt, gondolataidon kívül csupán füstös-érces hangja szánkázik benned ide-oda. Belelibbensz egészen, mozdulatlan testedben belső rázkódások, mozgások keletkeznek, billegsz magadban. A zúgás felerősödik, és ezzel egy időben tompa búgást érzel mindenütt. Túlcsordulnak benned a hangok, az arcodon kívülre tágul a látóköröd, s a légüres tér…


Vajon megtudom, mit tartogat? Vajon van hozzá merszem?

2009. július 22., szerda

tükör sziklák

tükör sziklák

nincsenek gondolatok
csak szavak a papíron
a talált tárgyak osztálya
üres

széttörtek a korallok
az ébenfa asztalon
és kongott a Föld sikolya
pőrén

elfogyott a minden
-
banális

csend
leng

létezett a semmi
-
fatális

széttörtek a korallok
az ébenfa asztalon
színtelen testek szálltak
körém

nincsenek gondolatok
csak szavak a papíron
a rokkant költő hiába
keres

2009. május 26., kedd

vázafelirat

vázafelirat egy borospincében szomorgó bazsarózsához

bíbor rózsám nyílva édesen illatoz
oly pajkos, pajzán, pikáns és pimasz
akár a mélyhűtött szeder gombjain
gyéren izzadó jégpára-grimasz
szárad hetykén felmeredve oszloposul
fehérnek látszó sikamlós viasz
borítja tested, s méregtüskéd alul
rózsásan pirul, ó, oltári fasz-
entek sem lehetnek istenibbek,
mint e boros rózsaszínek


Tudom, nem egy nagy eresztés. De hát most ilyen sikerült.
Voltam egy házibuliban, de annyira érdekes volt, hogy le se merem ide írni.

2009. május 20., szerda

limerickek

Holnapra kéne egy limerik
De honnan vegyem a rímeit?
Nincs ennél nyomasztóbb!
Nézem a fagyasztót,
hátha van otthon kis mirelit.
Imreh András

Írtam pár limerickhez hasonló izét. Kurva jó műfaj, mutatok mindjárt párat. :D

limerick: kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az első sor „Volt egyszer...” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy második sor szab határt. A limerick rímképlete: aabba, a bb sorok mindig rövidebbek. Ritmusa általában jambikus, de sokszor szöktetett jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel;
A limerick
rendkívül tömör,
rendkívül bájos,
rendkívül bárgyú,
rendkívül idegesítő xD

Pár ismert magyar limerick:

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”
Varró Dániel

A dzsungelben lófrált egy nigger,
hol rátámadt Sir Khán, a tigger,
s azóta e fekete
szörnyen dadog: „Te ... te ... te”
– mondja, és eközben tikkel.
Orbán Ottó

Pár saját limerick:

Volt egyszer egy lezser limerick,
akcentussal beszélt: ick liebe dick!
Londonban járt alkotója,
s buzi bárok pártolója
onnét kiszólt: kell-e dick?

Volt egyszer egy matróz, pajzán,
dildó csüggött folyton ajkán.
(Jött egy homo orosz nemes,
ki ujjszexben volt hírneves...)
Azóta nincs kéz a karján.

változat:
(Barátja, egy buzi helvét,
Megujjazva lelte kedvét.)

2009. május 5., kedd

Eddig és Irat Valakihez

Azért maradoztam el, mert feliratozó voltam a Mediawave-nek nevezett fesztiválon egy héten keresztül.
Goodbye, How are you?
Abszurdisztán
A vörös szőnyeg

Na, ezek voltak véleményem szerint a legjobbak, az első kettő főként a kellemetes humora miatt.

Aztán Prágában voltam osztálykiránduláson, ami borzalmas volt. 50 euróm bánta a csehek bunkógecitolvajpöcs jellemének megtapasztalását.

Irat Valakihez (aki éppen érettségizik)

Barátaim!
Tahók vagyunk, értelmiségi parasztok. Valamit tudunk, de néha nem értünk. Magunkon mi jót mulatunk.
Az alkotásvágy jellemvonás, az irodalom az össztermék. A rendszerben nincs más, mint maga a kézírás. Imígyszólva magyarázni felesleges, mert amaz fecsegés nélkül éppoly kellemetes.
Ha tudomány is, tudományosan beszélni róla bűn.
Ha máshogy nem megy (s lexikális tudásod fitogtatni vágyod), se beszélni, se csinálni nem tudod, nem is vágod, AKKOR HALLGASS okosságodhoz hűn.
Minden szavam megcáfolható, érvekkel könnyedén lealázhatsz? Ne hidd. A kekeckedés eleme a kimaradhatatlan alaptalan vád. Kiabálhatsz, de megértés helyett felemlegetem a drága mamád. Süket fülekre talál formás, formás szád…

Erőltetett rímeim zavarnak, irritálnak?- no lám!
Elértem már célomat, meg se verlek- talán.

2009. április 23., csütörtök

7 nap 2. napja

Végre felpakolom Dani versciklusának többi tagját, akik már véresre türelmetlenkedték magukat. Össze is verekedtek a napok, a változásokért ők a felelősek (meg Én).

Második nap: Színház /Hétfő/

Érzem, már kevésbé fáj disszidációd,
Ha nem Anglia, ideget mi más nyugtat?!
E tudat segíti regenerációm,
Az egyetlen esély, ami reményt mutat.
Hisz e pár nap teltével a színház felél,
Reflektor lezúg, s lámpák fénye álomban.
De csitt és türelem, meddig vége nem kél…

Hol idő áll, én csak várok magamban.

írta: Márfi Dani
a költő Kazinczyja: A*lice

2009. április 20., hétfő

kisalföldi sztár vagyok juhú/ a világ lúzere

Hehe, benne vagyok a Kisalföldben, nyenyenye! http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/tisztasag__es_ebed_volt_a_jutalom_/2095791/
Vagy vedd meg az újságot pénzir, hogy láthassad arcom és olvashassad értelmes beszédem (amit jól átírt a bácsi).

Életemre mindig is jellemző volt, hogy a legreménytelibb szituációkban is nevetségessé tettem magam, köznapiasabban mindig égtem mint a rejsztág. Szerencsére ironikusan szemlélem magam, különben már nem bírnám az evilági létezésben megélt agóniákat.
Előbb vagy utóbb mindig szarrá röhögöm magam a bénázásaimon. Ha F. nem néz egy oltári nagy lúzernek, akkor én vagyok az üzbég szépségkirály(nő). Egyszerűen össze-vissza hablatyolok ha vele beszélek, nekiállok okoskodni, a végén rájövök mekkora baromság mindez, de már késő. Annyi benne a pozitív, hogy azóta látogatom az idegen szavak netes szótárát. Végül is.
Mellékesen ma fennakadt a szám a fogszabályzón a 101-ben, ezért folyton vigyorognom kellett, akkor is, amikor az íveket töltöttem ki. Amikor sikerült leszednem, elég hülyén festhettem, mert mindenki elhűlve nézett rám. Ettől megint szakadni kezdtem, és megint fennakadt.

Egyetlen reményem, hogy valaki szereti a szánalmas és szerencsétlen lányokat. Ezzel ugyanis jobbnak érzi magát.

Pápá

2009. április 18., szombat

szemétszedés, majd hogyan szállt el az agyam délután?

Úúú, most tök lelkes vagyok, szóval két dologról is akarok mesélni!

Az első a mai szemétszedés volt, minden középsuliból kellett osztályonként két tanuló, akik segítenek kipucolni a Mosoni-Duna környékét. Kábé csak a mi osztályunkból voltunk többen (3-an!), meg mi önkéntesen mentünk. Na jó a Suri meg az Alexa is az volt a másik évfolyamról. Mi(nk) a Beliánnal és a Mátéval kinéztük magunknak a híd alatti részt, ahol -mint kiderült- egy hajléktalanszálló lehetett. Össze kellett szedni a húgytól bűzlő ruhákat, ürülékes zacskókat, véres kendőket... Akármilyen gusztustalan volt, megérte, szétröhögtük magunkat a művelet közben. Utána volt egy kis pihi, és egy kisalföldös arc készített velem interjút diktafonnal, meg le is fényképeztek (szörnyű!). Tuti kiforgatják minden szavam, be vagyok tojva, nehogy valaki megsértődjön. Nem mondom meg miért, hátha nem lesz benne... A Bebével még túlóráztunk kicsit a töltés másik oldalán, a vasúton túl. Még két zsákot megpakoltunk ( a másodikat készen találtuk xD), és keserves nyögésekkel elvonszoltuk őket a Laposig. Szarosan, de büszkén faltuk a jól megérdemelt szarvaspörkölt adagunkat.

A második dolog egy kis bénázós, gázos eset. Miután hazaértem a szemétkedésből, hulla fáradtan bedőltem az ágyba. 4-kor ébresztett a telefonom. Felpattantam, és eszeveszetten keresni kezdtem a hang forrását. Ekkor egy gondolat hasított az agyamba: a telefon az ágyneműben van. Nem tudom milyen indíttatásból, de meg voltam róla győződve, hogy ott van a telóm. Tiszta idegbetegen nekiálltam turkálni a takaró huzatában, amíg a Rumba de Barcelona el nem hallgatott. Pár pillanattal később megint megszólalt, és mivel még mindig nem találtam meg, káromkodva letéptem az egész huzatot a takaróról. A telefon csak nem akart kipottyanni. Megint bekussolt a mobilom, és még mindig feldúltan álltam a huzattal. 2 perc múlva leesett, hogy a telefon a zsebemben van, és gőzöm sincs miért kerestem a takaró huzatában. Valami álomutóhatás. Kömény volt. xD

Pápá

2009. április 15., szerda

locsolás, fog nélkül, udvari bolond tanulmányok

Április 13. Boldog szülinapot Bálint!
Norkával fenn álltunk 1 órán át az erkélyen, elbújtunk egy felmosóvizes vödörrel a tuják mögé, hogy majd leöntjük onnan a locsolókat. Megjöttek 4-en szódával, kábé rögtön kiszúrták a piros vödröt, erre mi támadásba lendültünk. A vödör speciális tárgy, rá a fizika eddig ismeretlen törvényei vonatkoznak. Mert az a poshadt, egérbeles víz a mi testünkre szállott, repült, ömlött. Ezek lent szarrá röhöghették magukat, szép kényelmesen végignézték ahogy szarrá locsoljuk magunkat. Bocs, de ma kezemre áll a szar szó.

Április havának 14. naptyán kitépték eddigi életem egy darabját. Nevezetesen a jobb felső négyesem. A beavatkozást követően rosszul lettem; kiterültem a rakpart melletti járdára, öklendeztem, köpködtem (ami az érzéstelen jobb arcpofám miatt a ruhámra csöpögött) meg ilyesmi. Lilla és Belián végigélték velem a helyzetet, köszönöm.

Régebben látomásom támadt egy szenvelgő udvari bolondról, hozzá szürke (durva) hátteret képzelek, stb. Aztán mamánál elkezdtem ilyen bohócokat rajzolni, amiből félmeztelen udvari bolondok lettek. Most ez a legújabb projekt amin dolgozom, mondjuk nem kapkodom el. A könyvtárba akarok menni anatómiát tanulmányozni, pedig itthon is van olyan izmokat árbrázoló rajzos könyv, de mégiscsak sokkal menőbb érzés a megyei olvasótermében feszíteni.

2009. április 7., kedd

győri helyzetjelentés

Tájékoztatom az emberiséget. Miről?
A Duna árad. Elöntötte az Aranypartot és vele együtt a röplabda pályák jó részét. Ami megmaradt, szigetként aranylik a mocsárban, s az ott játszó ostoba kölkök (mi) percenként gázolhatnak bele a susnyásba holmi elszállt labdák után.
Nagyon sajnáljuk Norbi, hogy belebasztunk a vízbe, végighúztunk a homokon, majd betoltuk a vízbe a biciklidet, hogy ne tudj hazamenni. Mi ezt szeretetből tettük, mert el akartál menni. Nem kellett volna ruhástul utánarohannod. Nem volt jó ötlet. Azt hittük neked is tetszett (persze nem).Bocsi. :(
A parton mi látható? Dagadt nőnek kibuggyan a seggszőre.

Ma nincs 7 nap, mert nem tudom hova mentettem. Majd holnap.

Pupák kupák

2009. április 6., hétfő

7 nap /hétfő/ távolodás

Ezen a héten Dancsi versei lesznek olvashatók, minden nap egy. Egy bizonyos Gonda Apatikus Riherongy Bálinthoz szólnak. Én bétáztam őket (nem tudom mit jelent a szó, de új és szimpatikus.)

7 nap /írta: Márfi Dániel/

Első nap: Távolodás /Hétfő/

Agóniával teltek ismét szemeim.
A kezeim már remegésbe kezdenek.
Sajnálatom, s belül gyötrő kétségeim
Érzékenységemmel küzdelmet vesztenek.
Hová süllyedünk? Kapcsolatunk mennyit bír?
Utolsó ütésed arcomon, pirosan.
Ujjad helyét mossa könny, de nem szemem sír…

Hol idő áll, én csupán várok magamban.

2009. április 5., vasárnap

megcsillant kedvem vers

Péntek, matek óra. Új forma. Tessék szidalmazni.

megcsillant kedvem

invokatio
cuppogó mocsár
szökkenő patak
izzadó hólé

Rovarok kénes-friss szaga
Tavaszod édes illata
Röppen, zümmg, elborít.

Helio, (s más napistenek)
Párák közül kiinteget
Fényvilláma elvakít.

Heves záport rádkacsint
Felhők mögül nem beint?!
Jaj, szégyened alól

Fa alá menekülsz
Ott egy csaj, ráterülsz-
Pofonnal zsarol.

Piff- kirittyol
Puff- kuruttyol
Nos, lesmárod.

Ősi módon
Így hódítod
Meg párod.

Csak mondd azt,
Hogy; mein Kampf
Ist Du

És te
szeretsz-
e?

I
love
U.

2009. április 3., péntek

ráncigáló évszakok

Fantörpikus idők járnak kéremszépen, anyum is hazajött. SzevaszTavasz már a küszöbön pofátlankodik, a Paperdő utcában pedig eme költemény fúrta be magát a fejembe.

ráncigáló évszakok

A tavasz seggbe rugott,
s forgott velem a világ.
A nyárba fejjel estem,
s lestem a pasik szavát.
Az őszt, sulit nem vártam,
jártam unva köröket.
Télbe egy puttó hívott,
s ivott velem söröket.

Hát igen. Az őszt, sulit nem vártam, mégis bekövetkezett. xD
Ez igazándikából egy gyakorlat- új rímképleten és formán dolgozom.

2009. április 2., csütörtök

cigis, csúnya vers

Miért nem írok? Mert nagyrészt JÓ dolgok történnek, olyankor azzal foglalkozom, és nem tespedek egy doboz előtt.
Hétvégén 17 évesre öregedtem (éljen sokáig!), a babazsúrom jól sikerült- bizonyíték (nem ígéret), hogy a berugásmentes partytime feeling létezik!
Nem pofázok sokat, senkit nem érdekel, hogy sokkot kaptam az Édes anyanyelvünk versenyen (a jó édes anyádat). 20 perc után szégyenkezve-pironkodva távoztam a helyszínről.
Kedden 4 órát töltöttem egy Franz Marc festmény leképezésével, Virág stílusban.
Ezt napok óta irogatom, most közzéteszem jelenlegi állapotában. IGEN, RÍMEL! F. leszarom, ha neked ez nem tetszik. Nadddee nem akarok hőzöngeni. HÖH!

cigis, csúnya vers

körülfogtam, szűrőd kormot
ajkamra kent
szorítottam, közben ízed
agyamra ment

s kábultan, bortól öklendve
mellre szívtam
a marlbi füstnek örvendve
verset írtam

bár görcshullám párszor felszúr
jeges vasra
ha piabűzöm elszáll, ú-
szok a partra

undok sárban hempergőznek
tévképzetek
karmám körül keringőznek
rémérzetek

forog, pörög, dörög, korog
térdem kattan
az érben túl bő vér csorog
s széjjelpattan

2009-03-27

2009. március 23., hétfő

Verselemzősdi- Floo megaszondja

Hallli, ígértem egy ilyen irományt a Dani-vershez. Íme:

Rejtett erotika a versben...Vagy nem is annyira rejtett?
Nos akkor kezdjük az elemzést a címmel:) Az Ó, de még milyen kifejezés zárójelbe téve rejtett szexuális tartalomra utal, így a költő már a kezdetekkor tisztázza a vers lényegét.Az első három sorban felfedezhetjük, hogy a költő annyira kívánja a szilvát, hogy már a szájában érzi annak ízét. Leborotvált szemöldöke egyértelműen szexuális perverzségre utal.Megtudjuk, hogy a költőnek kiszáradtak az ajkai. Ez a felfokozott izgalmi állapotot érzékelteti. Használjon Labello-t.A következő részben a felszólító mód használata, valamint az ismétlődő "élvezni akarom" kifejezés teszi hatásossá magát a kérést és a vágyakozást.Az utolsó sorokban kiderül, hogy a másik személy szája a szilva, valamint, hogy jéghideg és olyan, mint a neg. Ez a cseles kis szójáték a humor forrása a versben. Aztán a költő jellemzi a másik embert(?), de végül megtudjuk, hogy nem is ember, hiszen a költő vérére szomjazik. Tehát egyértelműen következik ebből, hogy vámpír. A költő mégis rá, az ajkára szomjazik, bármi áron, és nem érdeklik a következmények. Ez a vers csattanója. Akárcsak egy viccé:D

Floo

Kommenteket várok!
zene: Danny Guinan - Happy (A*lice)

2009. március 22., vasárnap

uik-end

Csajcsi!

A Dancsi verse sokaknak fenmmaradt (azaz nem esett le), úgyhogy Floo írt hozzá egy pöszmötyinget. Ide is beírom hamarosan, csak valahol elhagytam. De a rend kedvéért az eredeti vers alá is be lesz másolva.

A hétvégén Keszthelyen lézengtem, furcsa dolgok történnek ott. Engem ott megvetnek. Brühü.
Kvíz: A gólyahír védett növény? Mert én szedtem a minicsokromba. xD

Annyi mindent mondanék, de sajnos nem szabad...
Virgin Territory: nézzétek meg, mert kurva jó! Erről írok majd még, csak lusta vagyok, a tévében meg a BJ 2 megy.

2009. március 20., péntek

tavaszváró az istenért!

Nincs ma kritika, majd lesz később, mert holnap jön az újabb forduló! Délig azt is meglukingolom, aztán zúzok haza (bébibogyó) Keszthelyre, rontani kell még ott az imázsom!
Ma Győrben felszálltam a buszra paradicsomi napsütésben. Aztán jött az Üdvözöljük Győrújbaráton tábla, ott elborultunk, a hegyen meg már zuhogó-süvöltő-ömlengő-működő szél- és hóvihar. Fityiszt mutatok a télnek! Holnaptól hivatalosan is (csillagászati?) tavasz van, íme hát egy tavaszi dal (saját persze):

nedves dalár

cuppogó mocsár
szökkenő patak
olvadó hólé

rovarok kénes-friss szaga
tavaszom édes illata
röppen, zümmög, elborít

Bukfencezve tapsikolok minden megjegyzésnek...

Vszívó dóbrává

2009. március 19., csütörtök

Kisfaludy Napok

Hivatalos: Ma "történt meg" ill. kezdődött (csak szép szabatosan) a 46. "Kisfaludy Napok", amit a keszthelyi olvasóim kedvéért a Helikon Napokhoz hasonlítanék. Ma 8 előadás zajlott le reggel 9-től este 6-ig. Holnap részletes kritikával jövök minden előadásról, csak még megírok egy kémia tz-t.

Enyém: Szilvi azt mondta, csak az erős idegzetűek jöjjenek be értékelésre, mert szidni fognak minket, mint a szart. Páran azért bemerészkedtünk, és én speciel ledöbbenve hallgattam a nagyrész pozitív értékelést. Elszálltam majdnem. Az előadás előtt is pörögtem, mint a ringlispiel, Erik szerint ellátom árammal egész Győrt, ha rákapcsolnak a rendszerre.
A KörTelikör ismét nagy volt. Ha a kurva ládájuk fedelét nem hagyták volna mindig felbaszva, és láttam volna többet kilógó seggel ülve, akkor tuti elsírom magam az örömkönnyektől. xD

Holnap. Bek. Csók.

2009. március 18., szerda

hihetetlen, de igaz!!!

Hihetetlen, de igaz: megettem egy almatortát teljesen egyedül! (nem ezt vártátok, höh? még hogy apró örömök az életben...xD)
Ma frankón infantilis voltam az órákon, mondjuk Ladich tanárnak szerintem bejö(vök)tt. Kénytelen vagyok megőrizni a langyi-bangyi véremet, ha már emlősként állandó testhőmérséklettel kell rendelkezzem! Holnap lesz. Vagy égés vagy siker. Vagy rám esik a reflektor, és akkor. Halál.
A buszon is hiába hallgatom a nyugis Kate Melua-t, ha fejen küld egy mamlasz fazon öccörhaccorhéccer!

napi szilvás versajánLÓ

Zdrávsztvujtye!

Dancsi panaszkodott, hogy nem frissülök fel (Nestea) elég gyakran, szerintem csak a versét akarja már viszontlátni. Nincs ugyan benne se rím, se ritmus, de Dancsi szereti az alkotását, én pedig szeretem a Dancsit. Szóval közzéteszem, íme (zárójelben a kommentjeim):

Szilva /Ó, de még milyen…/ (elmés cím)

Negédes szilva íze terjengett a számban,
Ahogy lekopaszodott öldököm alatt, a
Szemem a fán lógó termést pásztázta.
Ó, száraz ajkaim között hogy szívnám,
E fenségesen hamvas lila kis szilvát.
Tépázd le az ágról, tömd bele a számba,
Menten megfulladok, ha nem jön meg a nyálam.
Élvezni akarom a gyümölcs vastag húsát,
Élvezni akarom a szád édes illatát.
Hisz a szád ez a lila kis szilva,
Húsos és jéghideg, az íze olyan, mint a neg.(?érezd.)
Bőröd pedig hófehér, tested szilárd, mint a szikla.
S bár te csak véremre szomjazol, nekem ajkad a legtökéletesebb szilva.

Márfi Dániel

(hú már rá is kerestél iwiwen/myvipen hogy szexi-e)

2009. március 16., hétfő

fellépés Kontra-csapat!

A Révai Színköre és a KIMI KonTRA nevezetű csoportja (magába foglalva szerény személyem) fellép a Kisfaludy Napokon (gőzöm sincs ez hogy helyes hejesirásillag) csütörtökön, 11 óra tájt. Ha valaki valami csoda folytán eljön, akkor Győrbe a Bartók Bélába caplasson.
A Jancsi és Juliskát adjuk elő nagyrészt imprósan, érdekes térformában, szóval izgi lesz, gyertek! Van egy állati jól sikerült plakátunk Kollár Zsófi mesterrajzoló barátosnénk által, ez holnap látható lesz a suliban (ha a 101-be nem felejtek lemenni helyért pitizni).
Szerintem jobban jártok, ha ellógtok suliból, és néztek ilyet. Az iskolakerülés néha jót tesz.

Azoknak üzenem, akik ma fancsali képpel próbálták elrontani mindenki kedvét a próbán: basszátok meg.

Páká

mi történt velem?

Hallihállihó! 4 napja nem írtam, ez a felépülésemnek köszönhető. Tegnap megint elragadott a képzelgés, félálomban egy kisebb regény pörgött le a fejemben, mintha felolvasta volna az agyam nekem. Tökre örültem, fel akartam kelni leírni, de akkor majdnem végeszakadt... Szóval most azon töröm a fejem, hogy mit lehetne belőle kihozni.
Tegnap 1-ig kattogott az agyam a lehetőségeimen, és a saját épelméjűségem kérdésén. Az utóbbira aggódva gondolok, amióta belelovalltam magam bizarr fanfiction történetekbe.
A délután teljesen kikészültem egynéhány színjátszós történéstől, meg volt egy bejáró próbánk is a színházba. De erről a köv. cikkben részletesen.
Szóval ennyi! ELbattyogok törit tanulni... xD

2009. március 12., csütörtök

az egyik mamának

2 perces verseim egyike, ráférne egy alapos átírás, de közzé teszem nyersen. Lehet szidalmazni. Köszi.:)

mammatitok
Mama, ahogy az évek teltek, nicsak
hogy változtak a nevek, miket adtál,
Katicácska, Virgilia, Bimbópicsa
Ha gáz volt, mert sokszor félek, nyugtattál,
s most is odabújnál, ha kamaszi hajlamom,
hogy érzelmeim mélyen bujtatom,
nem jutalmazna mókás morccal gazdagon.
Eme gyengeségeket tovább nem firtatom.

Sütsz mindenfélét, újra kérdezed a kedvenceim,
csinálsz a kuzinom kedvére is egyet, meg a hugomnak,
jobb a több, mert ha betódulnak kissé bunkó barátaim,
szégyenletesen sokat esznek, pusztítanak.
Ez az egész szócsavarás valami top secret
dologra megy ki, de homályba bújtatva mondom,
amúgy az almás pitéd isteni forrón, az ihlet
itt van a szavamban, a szívemben, de a gyomrom
korgása kizökkent, ez ide nem illett,
adj hát azért egy puszit,
és puszild tovább ezt a serdülő nyuszit.

szajcsi

esti hírmondó

Jó estét!

Nekem ez csak délután, 3-kor keltem. A nyelvemre hólyagok nőttek, ennek tiszteletére zongorajátékokat hallgattam, és Pilinszky verseit olvasgattam. Apám közgazdász, de profi szakácsnak készül. A pizzája jó lett. TV Paprika.

Ma felrakok még pár saját szöszmöttyöt, a kései órákban.

Páká

esemes

Gonoszkodó hangulatom volt, elővettem hát a Szívdesszertet Varró Danitól, és megszületett ez a vers. Lehet, hogy egyszer majd felhasználom, emlékeztessetek rá!

szakítós esemes
jól tudom, hogy a napod
ma megint egy shit,
de azért most megkapod,
javaslom, hogy csitt!

fájjon hát, tűnj nyugalom:
ennyi volt kettőnk közt.
szétzilál rém unalom,
s gátolsz mint fa a löszt!

magvaváló csókjaid
akár a szőrös barack…
nem izgatnak válaszid;
én- király, te- paraszt.

tudd ki mutat megvetést
néked a nyolc közül,
nem akarnék tévedést-
lelkem így üdvözül.

VIRÁG

Van egy költőibb változata, kaszás-tarack hasonlattal, de az túl személyes.

2009. március 11., szerda

Ömlengő

Ti!

Mély magánybetegségembe zuhanva (amihez hozzájárul egy kis pneumococcus is) blogmékingelésre vetemedtem. Eddig is volt valami szánalmas, csúnya blogom az im-neten, számítógépes tudásom akkoriban odáig terjedt.

Ide fogok hordani mindent, amit alkotok, és ez nekem jó érzés lesz. Lesznek cikkek, versek, eszmefuttatások, mártíros bejegyzések, siránkozások, fanficek (majdnem mint a fikák, ez így sántít), novellák, na meg minden. A nép kívánságára festmény is ( a nép Én vagyok).

Ha valami nem tetszik, fogd be (vagy légy diszkrét). Szeretnék még egy ideig a fellegekben fürdőzni. Dánke süni.

Mégegyszer, hogy tisztázzuk: a blog az Egómnak vala ajándék.

Páká (szokjátok az orosz szavakat, szeretek felvágni velük)