vázafelirat

vázafelirat egy borospincében szomorgó bazsarózsához

bíbor rózsám nyílva édesen illatoz
oly pajkos, pajzán, pikáns és pimasz
akár a mélyhűtött szeder gombjain
gyéren izzadó jégpára-grimasz
szárad hetykén felmeredve oszloposul
fehérnek látszó sikamlós viasz
borítja tested, s méregtüskéd alul
rózsásan pirul, ó, oltári fasz-
entek sem lehetnek istenibbek,
mint e boros rózsaszínek


Tudom, nem egy nagy eresztés. De hát most ilyen sikerült.
Voltam egy házibuliban, de annyira érdekes volt, hogy le se merem ide írni.
Pá

limerickek

Holnapra kéne egy limerik
De honnan vegyem a rímeit?
Nincs ennél nyomasztóbb!
Nézem a fagyasztót,
hátha van otthon kis mirelit.
Imreh András

Írtam pár limerickhez hasonló izét. Kurva jó műfaj, mutatok mindjárt párat. :D

limerick: kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az első sor „Volt egyszer...” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy második sor szab határt. A limerick rímképlete: aabba, a bb sorok mindig rövidebbek. Ritmusa általában jambikus, de sokszor szöktetett jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel;
A limerick
rendkívül tömör,
rendkívül bájos,
rendkívül bárgyú,
rendkívül idegesítő xD

Pár ismert magyar limerick:

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”
Varró Dániel

A dzsungelben lófrált egy nigger,
hol rátámadt Sir Khán, a tigger,
s azóta e fekete
szörnyen dadog: „Te ... te ... te”
– mondja, és eközben tikkel.
Orbán Ottó

Pár saját limerick:

Volt egyszer egy lezser limerick,
akcentussal beszélt: ick liebe dick!
Londonban járt alkotója,
s buzi bárok pártolója
onnét kiszólt: kell-e dick?

Volt egyszer egy matróz, pajzán,
dildó csüggött folyton ajkán.
(Jött egy homo orosz nemes,
ki ujjszexben volt hírneves...)
Azóta nincs kéz a karján.

változat:
(Barátja, egy buzi helvét,
Megujjazva lelte kedvét.)

Eddig és Irat Valakihez

Azért maradoztam el, mert feliratozó voltam a Mediawave-nek nevezett fesztiválon egy héten keresztül.
Goodbye, How are you?
Abszurdisztán
A vörös szőnyeg

Na, ezek voltak véleményem szerint a legjobbak, az első kettő főként a kellemetes humora miatt.

Aztán Prágában voltam osztálykiránduláson, ami borzalmas volt. 50 euróm bánta a csehek bunkógecitolvajpöcs jellemének megtapasztalását.

Irat Valakihez (aki éppen érettségizik)

Barátaim!
Tahók vagyunk, értelmiségi parasztok. Valamit tudunk, de néha nem értünk. Magunkon mi jót mulatunk.
Az alkotásvágy jellemvonás, az irodalom az össztermék. A rendszerben nincs más, mint maga a kézírás. Imígyszólva magyarázni felesleges, mert amaz fecsegés nélkül éppoly kellemetes.
Ha tudomány is, tudományosan beszélni róla bűn.
Ha máshogy nem megy (s lexikális tudásod fitogtatni vágyod), se beszélni, se csinálni nem tudod, nem is vágod, AKKOR HALLGASS okosságodhoz hűn.
Minden szavam megcáfolható, érvekkel könnyedén lealázhatsz? Ne hidd. A kekeckedés eleme a kimaradhatatlan alaptalan vád. Kiabálhatsz, de megértés helyett felemlegetem a drága mamád. Süket fülekre talál formás, formás szád…

Erőltetett rímeim zavarnak, irritálnak?- no lám!
Elértem már célomat, meg se verlek- talán.