Végre felpakolom Dani versciklusának többi tagját, akik már véresre türelmetlenkedték magukat. Össze is verekedtek a napok, a változásokért ők a felelősek (meg Én).
Második nap: Színház /Hétfő/
Érzem, már kevésbé fáj disszidációd,
Ha nem Anglia, ideget mi más nyugtat?!
E tudat segíti regenerációm,
Az egyetlen esély, ami reményt mutat.
Hisz e pár nap teltével a színház felél,
Reflektor lezúg, s lámpák fénye álomban.
De csitt és türelem, meddig vége nem kél…
Hol idő áll, én csak várok magamban.
írta: Márfi Dani
a költő Kazinczyja: A*lice
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése