locsolás, fog nélkül, udvari bolond tanulmányok

Április 13. Boldog szülinapot Bálint!
Norkával fenn álltunk 1 órán át az erkélyen, elbújtunk egy felmosóvizes vödörrel a tuják mögé, hogy majd leöntjük onnan a locsolókat. Megjöttek 4-en szódával, kábé rögtön kiszúrták a piros vödröt, erre mi támadásba lendültünk. A vödör speciális tárgy, rá a fizika eddig ismeretlen törvényei vonatkoznak. Mert az a poshadt, egérbeles víz a mi testünkre szállott, repült, ömlött. Ezek lent szarrá röhöghették magukat, szép kényelmesen végignézték ahogy szarrá locsoljuk magunkat. Bocs, de ma kezemre áll a szar szó.

Április havának 14. naptyán kitépték eddigi életem egy darabját. Nevezetesen a jobb felső négyesem. A beavatkozást követően rosszul lettem; kiterültem a rakpart melletti járdára, öklendeztem, köpködtem (ami az érzéstelen jobb arcpofám miatt a ruhámra csöpögött) meg ilyesmi. Lilla és Belián végigélték velem a helyzetet, köszönöm.

Régebben látomásom támadt egy szenvelgő udvari bolondról, hozzá szürke (durva) hátteret képzelek, stb. Aztán mamánál elkezdtem ilyen bohócokat rajzolni, amiből félmeztelen udvari bolondok lettek. Most ez a legújabb projekt amin dolgozom, mondjuk nem kapkodom el. A könyvtárba akarok menni anatómiát tanulmányozni, pedig itthon is van olyan izmokat árbrázoló rajzos könyv, de mégiscsak sokkal menőbb érzés a megyei olvasótermében feszíteni.

Pá