szemétszedés, majd hogyan szállt el az agyam délután?

Úúú, most tök lelkes vagyok, szóval két dologról is akarok mesélni!

Az első a mai szemétszedés volt, minden középsuliból kellett osztályonként két tanuló, akik segítenek kipucolni a Mosoni-Duna környékét. Kábé csak a mi osztályunkból voltunk többen (3-an!), meg mi önkéntesen mentünk. Na jó a Suri meg az Alexa is az volt a másik évfolyamról. Mi(nk) a Beliánnal és a Mátéval kinéztük magunknak a híd alatti részt, ahol -mint kiderült- egy hajléktalanszálló lehetett. Össze kellett szedni a húgytól bűzlő ruhákat, ürülékes zacskókat, véres kendőket... Akármilyen gusztustalan volt, megérte, szétröhögtük magunkat a művelet közben. Utána volt egy kis pihi, és egy kisalföldös arc készített velem interjút diktafonnal, meg le is fényképeztek (szörnyű!). Tuti kiforgatják minden szavam, be vagyok tojva, nehogy valaki megsértődjön. Nem mondom meg miért, hátha nem lesz benne... A Bebével még túlóráztunk kicsit a töltés másik oldalán, a vasúton túl. Még két zsákot megpakoltunk ( a másodikat készen találtuk xD), és keserves nyögésekkel elvonszoltuk őket a Laposig. Szarosan, de büszkén faltuk a jól megérdemelt szarvaspörkölt adagunkat.

A második dolog egy kis bénázós, gázos eset. Miután hazaértem a szemétkedésből, hulla fáradtan bedőltem az ágyba. 4-kor ébresztett a telefonom. Felpattantam, és eszeveszetten keresni kezdtem a hang forrását. Ekkor egy gondolat hasított az agyamba: a telefon az ágyneműben van. Nem tudom milyen indíttatásból, de meg voltam róla győződve, hogy ott van a telóm. Tiszta idegbetegen nekiálltam turkálni a takaró huzatában, amíg a Rumba de Barcelona el nem hallgatott. Pár pillanattal később megint megszólalt, és mivel még mindig nem találtam meg, káromkodva letéptem az egész huzatot a takaróról. A telefon csak nem akart kipottyanni. Megint bekussolt a mobilom, és még mindig feldúltan álltam a huzattal. 2 perc múlva leesett, hogy a telefon a zsebemben van, és gőzöm sincs miért kerestem a takaró huzatában. Valami álomutóhatás. Kömény volt. xD

Pápá