Kívül süvít, belül zúg. A felhevült levegőt szétmarcangolja a jeges áradat, az erőszakos lég. Nem lebeg, áttör az ágakon, valami leszakad, felsikolt, porrá törik, csapódik, pattan, szikra, tűz. Felvonyít a kutya, rémülten rohan a kerítésnek, hol egy kiálló szögesdrót átszúrja a szemét. Szűkölésétől zsong a fejed, vad ütemre vált a szíved, ahogy a sötétség benned őrjöngve felvihog.
És csak ostromolja az ablakod a szél, nem is kopogtat, fenyeget. A fejedbe férkőzik a hangja, mindent elpusztít belül, mindent kiszorít, magával kitölt, gondolataidon kívül csupán füstös-érces hangja szánkázik benned ide-oda. Belelibbensz egészen, mozdulatlan testedben belső rázkódások, mozgások keletkeznek, billegsz magadban. A zúgás felerősödik, és ezzel egy időben tompa búgást érzel mindenütt. Túlcsordulnak benned a hangok, az arcodon kívülre tágul a látóköröd, s a légüres tér…
Vajon megtudom, mit tartogat? Vajon van hozzá merszem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése