tükör sziklák

tükör sziklák

nincsenek gondolatok
csak szavak a papíron
a talált tárgyak osztálya
üres

széttörtek a korallok
az ébenfa asztalon
és kongott a Föld sikolya
pőrén

elfogyott a minden
-
banális

csend
leng

létezett a semmi
-
fatális

széttörtek a korallok
az ébenfa asztalon
színtelen testek szálltak
körém

nincsenek gondolatok
csak szavak a papíron
a rokkant költő hiába
keres

vázafelirat

vázafelirat egy borospincében szomorgó bazsarózsához

bíbor rózsám nyílva édesen illatoz
oly pajkos, pajzán, pikáns és pimasz
akár a mélyhűtött szeder gombjain
gyéren izzadó jégpára-grimasz
szárad hetykén felmeredve oszloposul
fehérnek látszó sikamlós viasz
borítja tested, s méregtüskéd alul
rózsásan pirul, ó, oltári fasz-
entek sem lehetnek istenibbek,
mint e boros rózsaszínek


Tudom, nem egy nagy eresztés. De hát most ilyen sikerült.
Voltam egy házibuliban, de annyira érdekes volt, hogy le se merem ide írni.
Pá

limerickek

Holnapra kéne egy limerik
De honnan vegyem a rímeit?
Nincs ennél nyomasztóbb!
Nézem a fagyasztót,
hátha van otthon kis mirelit.
Imreh András

Írtam pár limerickhez hasonló izét. Kurva jó műfaj, mutatok mindjárt párat. :D

limerick: kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az első sor „Volt egyszer...” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy második sor szab határt. A limerick rímképlete: aabba, a bb sorok mindig rövidebbek. Ritmusa általában jambikus, de sokszor szöktetett jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel;
A limerick
rendkívül tömör,
rendkívül bájos,
rendkívül bárgyú,
rendkívül idegesítő xD

Pár ismert magyar limerick:

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”
Varró Dániel

A dzsungelben lófrált egy nigger,
hol rátámadt Sir Khán, a tigger,
s azóta e fekete
szörnyen dadog: „Te ... te ... te”
– mondja, és eközben tikkel.
Orbán Ottó

Pár saját limerick:

Volt egyszer egy lezser limerick,
akcentussal beszélt: ick liebe dick!
Londonban járt alkotója,
s buzi bárok pártolója
onnét kiszólt: kell-e dick?

Volt egyszer egy matróz, pajzán,
dildó csüggött folyton ajkán.
(Jött egy homo orosz nemes,
ki ujjszexben volt hírneves...)
Azóta nincs kéz a karján.

változat:
(Barátja, egy buzi helvét,
Megujjazva lelte kedvét.)

Eddig és Irat Valakihez

Azért maradoztam el, mert feliratozó voltam a Mediawave-nek nevezett fesztiválon egy héten keresztül.
Goodbye, How are you?
Abszurdisztán
A vörös szőnyeg

Na, ezek voltak véleményem szerint a legjobbak, az első kettő főként a kellemetes humora miatt.

Aztán Prágában voltam osztálykiránduláson, ami borzalmas volt. 50 euróm bánta a csehek bunkógecitolvajpöcs jellemének megtapasztalását.

Irat Valakihez (aki éppen érettségizik)

Barátaim!
Tahók vagyunk, értelmiségi parasztok. Valamit tudunk, de néha nem értünk. Magunkon mi jót mulatunk.
Az alkotásvágy jellemvonás, az irodalom az össztermék. A rendszerben nincs más, mint maga a kézírás. Imígyszólva magyarázni felesleges, mert amaz fecsegés nélkül éppoly kellemetes.
Ha tudomány is, tudományosan beszélni róla bűn.
Ha máshogy nem megy (s lexikális tudásod fitogtatni vágyod), se beszélni, se csinálni nem tudod, nem is vágod, AKKOR HALLGASS okosságodhoz hűn.
Minden szavam megcáfolható, érvekkel könnyedén lealázhatsz? Ne hidd. A kekeckedés eleme a kimaradhatatlan alaptalan vád. Kiabálhatsz, de megértés helyett felemlegetem a drága mamád. Süket fülekre talál formás, formás szád…

Erőltetett rímeim zavarnak, irritálnak?- no lám!
Elértem már célomat, meg se verlek- talán.

7 nap 2. napja

Végre felpakolom Dani versciklusának többi tagját, akik már véresre türelmetlenkedték magukat. Össze is verekedtek a napok, a változásokért ők a felelősek (meg Én).

Második nap: Színház /Hétfő/

Érzem, már kevésbé fáj disszidációd,
Ha nem Anglia, ideget mi más nyugtat?!
E tudat segíti regenerációm,
Az egyetlen esély, ami reményt mutat.
Hisz e pár nap teltével a színház felél,
Reflektor lezúg, s lámpák fénye álomban.
De csitt és türelem, meddig vége nem kél…

Hol idő áll, én csak várok magamban.

írta: Márfi Dani
a költő Kazinczyja: A*lice

kisalföldi sztár vagyok juhú/ a világ lúzere

Hehe, benne vagyok a Kisalföldben, nyenyenye! http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/tisztasag__es_ebed_volt_a_jutalom_/2095791/
Vagy vedd meg az újságot pénzir, hogy láthassad arcom és olvashassad értelmes beszédem (amit jól átírt a bácsi).

Életemre mindig is jellemző volt, hogy a legreménytelibb szituációkban is nevetségessé tettem magam, köznapiasabban mindig égtem mint a rejsztág. Szerencsére ironikusan szemlélem magam, különben már nem bírnám az evilági létezésben megélt agóniákat.
Előbb vagy utóbb mindig szarrá röhögöm magam a bénázásaimon. Ha F. nem néz egy oltári nagy lúzernek, akkor én vagyok az üzbég szépségkirály(nő). Egyszerűen össze-vissza hablatyolok ha vele beszélek, nekiállok okoskodni, a végén rájövök mekkora baromság mindez, de már késő. Annyi benne a pozitív, hogy azóta látogatom az idegen szavak netes szótárát. Végül is.
Mellékesen ma fennakadt a szám a fogszabályzón a 101-ben, ezért folyton vigyorognom kellett, akkor is, amikor az íveket töltöttem ki. Amikor sikerült leszednem, elég hülyén festhettem, mert mindenki elhűlve nézett rám. Ettől megint szakadni kezdtem, és megint fennakadt.

Egyetlen reményem, hogy valaki szereti a szánalmas és szerencsétlen lányokat. Ezzel ugyanis jobbnak érzi magát.

Pápá

szemétszedés, majd hogyan szállt el az agyam délután?

Úúú, most tök lelkes vagyok, szóval két dologról is akarok mesélni!

Az első a mai szemétszedés volt, minden középsuliból kellett osztályonként két tanuló, akik segítenek kipucolni a Mosoni-Duna környékét. Kábé csak a mi osztályunkból voltunk többen (3-an!), meg mi önkéntesen mentünk. Na jó a Suri meg az Alexa is az volt a másik évfolyamról. Mi(nk) a Beliánnal és a Mátéval kinéztük magunknak a híd alatti részt, ahol -mint kiderült- egy hajléktalanszálló lehetett. Össze kellett szedni a húgytól bűzlő ruhákat, ürülékes zacskókat, véres kendőket... Akármilyen gusztustalan volt, megérte, szétröhögtük magunkat a művelet közben. Utána volt egy kis pihi, és egy kisalföldös arc készített velem interjút diktafonnal, meg le is fényképeztek (szörnyű!). Tuti kiforgatják minden szavam, be vagyok tojva, nehogy valaki megsértődjön. Nem mondom meg miért, hátha nem lesz benne... A Bebével még túlóráztunk kicsit a töltés másik oldalán, a vasúton túl. Még két zsákot megpakoltunk ( a másodikat készen találtuk xD), és keserves nyögésekkel elvonszoltuk őket a Laposig. Szarosan, de büszkén faltuk a jól megérdemelt szarvaspörkölt adagunkat.

A második dolog egy kis bénázós, gázos eset. Miután hazaértem a szemétkedésből, hulla fáradtan bedőltem az ágyba. 4-kor ébresztett a telefonom. Felpattantam, és eszeveszetten keresni kezdtem a hang forrását. Ekkor egy gondolat hasított az agyamba: a telefon az ágyneműben van. Nem tudom milyen indíttatásból, de meg voltam róla győződve, hogy ott van a telóm. Tiszta idegbetegen nekiálltam turkálni a takaró huzatában, amíg a Rumba de Barcelona el nem hallgatott. Pár pillanattal később megint megszólalt, és mivel még mindig nem találtam meg, káromkodva letéptem az egész huzatot a takaróról. A telefon csak nem akart kipottyanni. Megint bekussolt a mobilom, és még mindig feldúltan álltam a huzattal. 2 perc múlva leesett, hogy a telefon a zsebemben van, és gőzöm sincs miért kerestem a takaró huzatában. Valami álomutóhatás. Kömény volt. xD

Pápá